- Ez micsoda? – kérdezte a tanár a mellette ülő lánytól.
- Az, ami ráébresztett, mi történt valójában – válaszolt a lány a sírástól még mindig kissé fojtott hangon.
Kisimította a lapot, és kissé elmaszatolódott, nagy lendülettel firkantott betűk álltak rajta. Piton ismerte ezt az írást.
- Lucius – suttogta, és türelmetlenül olvasni kezdte a sorokat.
”Draco
Az egyik régi ismerősöm, Davison tartozik nekem. Van egy lánya, aki épp most végzős a Roxfortban. Meg tudom kérni egy szívességre, de el ne szúrd, mert ezer jobb dologra is elhasználhatnám azt a szívességet.
Lucius”
Önuralma szélén egyensúlyozott, ami nem kecsegtetett sok jóval a szőke varázsló jövőjére nézve. A lány a férfi kissé remegő karjára tette a kezét, így kissé csillapította a benne fortyogó haragot.
Piton átölelte kedvese derekát, és egy csókot nyomott a szájára. Soha többé nem fogja engedni, hogy ilyen nyolcad rangú varázslók elszakítsák tőle. Hermione örömmel kapott az alkalmon, és simult a professzor mellkasához.
Így ültek még pár percig, de nem bírták tovább, olyan sokáig kellett egymás hiányát elviselniük. Hevesen egymás ajkára tapadtak, és szenvedélyes csókot váltottak. Megszűnt számukra a világ létezni, csak ők ketten voltak.
Piton hanyatt döntötte a lányt, és kezét becsúsztatta a pólója alá. A lány elszakadt a férfi szájától, és a döbbenettől elkerekedett szemekkel nézett fel rá. Már ő is sóvárgott utána, de nem volt tájékozott abban, hogy a terhesség első harmadában mit lehet és mit nem. De Piton nem tudta mi a helyzet. Egyáltalán hogy mondja el neki? És hogyan fog reagálni?
A professzor felült, és maradék józan eszét összeszedve lecsillapította lángoló testét. Megeresztett egy kissé feszengő mosolyt, és felhúzta a lányt.
- És most, hogy sikeresen kihagytál egy hónapot a suliból – váltott témát a professzor – , mégis hogyan szeretnél levizsgázni?
- Öhm… hát tudod, én úgy gondoltam, hogy… izé – dadogott Hermione, és közben az ölében pihenő kezeit figyelte.
- Figyelj – tette rá a kezét a lány vállára. – Segítek. Csak nem lesz valami egyszerű, oké? Bár neked, ha suliról volt szó, sosem volt egyszerű a dolgod.
- Sok volt a tantárgy és csak így tudtam eljutni minden órámra, de miért szabadkozok? Az harmadikban volt.
Piton kuncogott, egy pálcaintés után ott feküdt az asztalon pár pergamen és egy penna.
- Először is – húzta még szorosabban maga mellé a lányt. – Tanmenetet készítünk. Másodszor pedig – adott az arcára egy puszit, amit a lány egy szívet melengető mosollyal jutalmazott. – Mosd le magadról ezt borzalmas sminket és vegyél fel valami normális ruhát.
Hermione csak a szemét forgatta, és átment a fürdőszobába, hogy rendbe tegye magát. Elő varázsolt egy toppot, egy kinyúlt kardigánt, és egy fapados farmert, ezeket magára kapta, és kiment a férfihoz.
- Így mindjárt jobb – mosolygott szerelmére Piton, és intett a lánynak, hogy üljön oda mellé. – Először is kezdjük a felkészülést azzal, ami legelső lesz a vizsgán. Gyógynövénytan.
- Te ahhoz is értesz?
- Édesem, én mindenhez – mondta önelégült vigyorral, majd a délután hátra levő részét azzal töltötték, hogy megtárgyalták mindazt, amihez Piton még ért.
Este Hermione felment a klubhelységbe, ahol barátai azonnal letámadták.
- Hermione! – szaladt oda hozzá Ginny.
Vele együtt a két fiú is mellette termett.
- Úgy aggódtunk érted – ölelte meg szemüveges barátja.
- Ja, még enni is alig tudtam – tette hozzá Ron.
Ginny szemeit forgatva karon ragadta Hermionét.
- Srácok, először had beszéljek vele én, négyszemközt, oké? – Meg se várva a választ felrángatta barátnőjét a hálótermükbe és leültette az egyik ágyra.
- Én is örülök, hogy látlak Ginny, de nem kéne egyből ideláncolni. Nem megyek sehová.
- Mégis mi a francot képzelsz magadról?! – kelt ki magából a vörös hajú lány. – Nem elég, hogy egy ideje meglehetősen furcsán viselkedsz, szinte nem is beszélsz velünk, és ha beszélgetni próbálok, mintha a falhoz beszélnék, de még el is tűnsz majdnem egy hónapra?! Ennyi volt, Hermione, eddig elnéző voltam veled! De most már nem! – Odalépett Hermione elé, és olyan közel hajolt az arcához, hogy Mio szinte látta, hogy lángokat szór a pillantása. – Most azonnal elmagyarázod, mi ez az egész.
Percekig csak így álltak egymást bámulva, majd Hermionéből kitört a zokogás. Ginny értetlenül meredt a lányra, nem hitte, hogy ilyen hirtelen reakciót fog majd látni.
Leült mellé, átkarolta, és csitítgatni kezdte.
Úgy tíz perc múlva Hermione abba hagyta annyira a sírást, hogy értelmesen végig tudjon mondani egy mondatot.
Megtörölte a szemét, és Ginny felé fordult.
- Az egész egy ostoba hibával kezdődött. – Elmesélte neki az egész történetet, egyetlen részt sem hagyva ki, de mikor a szülinapos részhez ért, Ginny közbevágott.
- Jaj, Mio, én annyira sajnálom. Tudom, hogy kicsinyesnek hangzik, de, tudod én nem néztem a naptárra, Harry és Ron pedig tudod, milyenek. Aznap volt a kviddics döntő.
- Értem – mondta kissé letörve a lány.
- De utána jóvá akartuk tenni. Komolyan, még az ajándékok is megvannak még, de akkor… eltűntél. Hogy is volt ez?
Hermione tovább folytatta a beszámolót, a Pitont ölelő lánytól elkezdve, a zsibbasztó semmin át egészen Draco nagylelkűségéig. Aztán elakadt, nem tudta, hogy elmondhatja-e Ginnynek, hogy terhes.
- Ez szörnyű, Hermione. Hihetetlen, min mentél keresztül – karolta át barátnőjét a vörös hajú lány. – És ezek után? Mi lett? Kibékültetek? Ki volt az a csaj? Mert ha akarod, simán elkapom! Sőt, még Harry is segíthet!
- Nem, Ginny semmi baj – csitította Mio a másik lányt. – Már minden rendben, csak kellett egy kis idő. És még egy valami.
- Kis idő – forgatta a szemeit, de utána egyből közelebb hajolt barátnőjéhez. – Mi az a még valami?
Hermione vett egy mély lélegzetet, és lehunyta a szemét, hogy ne kelljen barátnője arcán látnia, mit vált ki belőle.
- Terhes vagyok.
Két percnyi döbbent csönd után félve nyitotta ki a szemét, és majdnem felnevetett, mikor meglátta, Ginny milyen arcot vág. A döbbenet mintaszobra ült előtte.
De utána magához tért, és felpattant az ágyról.
- Hermione Cecil Granger…
- Jane a középső nevem, de mindegy.
- … mi a fenét mondtál?! Terhes? Ó, te jó ég, ugye én leszek a keresztanyja? – kérdezte elérzékenyülve a lány, és könnyekkel küzdve megölelte az enyhén döbbent lányt.
- Ginny, nem is vagy kiakadva? – simogatta a hátát.
- De igen, és alaposan ki is foglak oktatni, de előtte ünnepelni kell! – Elhúzódott Hermionétól, megtörölte a szemét és rámosolygott. – Mio, ez csodálatos! Te anya leszel Piton pedig…
Hirtelen megtört a lelkesedése, ugyanis tudatosult benne, hogy ki az apa.
- Te jó ég! Neked gyereked lesz Pitontól!
- Ez az, Ginny, csak így tovább – tette karja a kezét, és kissé bosszúsan nézett barátnőjére. – Komolyan, mondd még hangosabban, a nagyteremben nem hallották elég tisztán.
- Hermione – hagyta sikeresen figyelmen kívül a kioktatást. – Ez komoly. Átgondoltad te ezt? Ez egy komoly lépés, ő pedig nem tudhatod, mennyire van benne ebben a kapcsolatban. Egyébként is, mióta vagytok együtt?
- Azt magam sem tudom. Pontosabban azt nem, mikor kezdett ez kapcsolat lenni. Mindegy, ennél van lényegesebb dolog is, amiről beszélnünk kell.
- Mi? – kérdezte hitetlenkedve Ginny, mert nem tudta elképzelni, mi fontosabb lehet.
- Ő még nem tudja.
- MICSODA?! – pattant fel az ágyról.
- Komolyan, Ginny, erről szokj már le, a srácok azt hiszik, kinyírjuk egymást.
- Mio! Most azonnal le kell menned és megmondanod neki.
- De mégis hogy? – kérdezte kissé kétségbe esve a barna hajú lány. – Azt sem tudom, hogy fogadná, esetleg kidobna, hogy még a talajt sem éri a lábam, vagy esetleg azonnal kiszedné belőlem a babánkat! Hidd el, én próbáltam elmondani, de az nem olyan egyszerű, ha nem tudod előre mit fog szólni a másik hozzá!
Hermione idegesen kezdett fel-alá járkálni a szobában, és idegességében még a körmét is rágni kezdte. Vajon most mihez kezdjen?
Nem ment egyenesen Pitonhoz, előtte beugrott a könyvtárba, hátha talál egy könyvet a terhességről. Végül is miért ne lenne? Hisz ez egy könyvtár, nem pedig egy tankönyvkölcsönző. Bármilyen táméban találhat itt könyvet. Ugye?
Végigsétált a sorok között, és lázasan vizsgálta a könyvek gerincét. Bájitalok, gyógynövények, muglik. Igen, ez a szekció kell neki. Mugli irodalom. Ez a szekció is elég nagy volt, sokféle témában volt könyvük. A hatodik sorban megtalálta a neki kellőt. Csecsemők, szoptatás, terhesség alatt. Ez az.
Kihúzta a könyvet, leült a legeldugottabb asztalhoz, és falni kezdte az oldalakat. Végül tíz perc múlva meg is találta, amire kíváncsi volt:
„Az egészséges terhes nők többsége, minden gond nélkül folytathatja házas életét egészen a magzatvíz elfolyásáig, vagy akár a szülés kezdetéig. A szeretkezésnek semmilyen káros hatása nincs a babára nézve. A magzatvíz és az anyaméh erős izmai óvják a babát, míg a méhnyakat lezáró nyákdugó távol tartja a fertőzéseket.”
Összecsukta a könyvet, visszarakta a helyére, de mielőtt a vesztébe rohanna, vett néhány mély levegőt. Így azonban nem vette észre, hogy valaki közeledik felé.
- Hermione – hallott egy bátortalan hangot.
Kinyitotta a szemét, és a hang forrása felé fordult. Draco állt nem messze tőle, és bátortalanul lépkedett felé.
- Mit akarsz? – kérdezte ellenségesen, és próbált úgy állni, hogy ne látsszon, épp milyen részleg előtt ácsorog. Még csak az hiányozna neki, hogy az egész Roxfort tudja, mi a helyzet.
- Én csak azt akartam mondani, hogy nagyon sajnálom – lépett a lány elé, és megfogta a kezét. – Nagyon röstellem, amit tettem.
- Hát jobban is teszed – húzta ki határozottan a kezét a fiú szorításából.
- Hermione, kérlek – lépett elé. – Csak hallgass meg, oké?
- Mégis minek? Hogy megint hazudhass valamit? Esetleg megint telebeszéled a fejem valamivel, hogy újra szakítsunk? Kösz, de ezt inkább nem.
Ellépett a fiú mellett, és a kijárat felé indult, de nem jutott sokáig, mert Draco megfogta a karját, és visszarántotta magához.
.- Na ide figyelj – sziszegte az arcába. – Eddig minden türelmem a tiéd volt, de az is elfogy egyszer. És most végig fogsz hallgatni.
A lány rémült szemekkel nézett az őt szorító férfira, a fájdalomtól, ami a karjába hasított pedig könny szökött a szemébe. Próbált szabadulni, de mint lónak a hátúszás.
- Miért nem bírsz legalább egy kicsit megérteni? Hisz én még a lelkemet is kiteszem neked. Ha ez nem elég akkor mondd, mit tegyek, hogy szeress?
Hermione rémülettől dermedtem állt a fiú előtt, nem tudta, mi tévő legyen. Ha rosszat mondd, csak még jobban feldühíti, akkor pedig sokkal csúnyább dolgok történhetnek, mint pár kék folt.
Mikor már pár perce egyikőjük sem szólalt meg, csak meredtek egymásra, ki ijedten, ki dühtől remegve, Draco megrázta a lányt.
- Miért nem szeretsz? Mit tettem én ellened?
- Én… – kezdte reszketeg hangon, de nem bírta tovább mondani.
Gondolatban segítségért kiáltott, nem tudta mi mást tehetne még. És akkor megtörtént.
- Maga ne kiabáljon az én könyvtáramban – ment feléjük Madame Cvikker. – Azonnal vegye lejjebb a hangszínt, és engedje el azt a szerencsétlen lányt! Kifelé! Azonnal menjen kifelé! Az én könyvtáramban senki sem fog törni-zúzni!
Draco kelletlenül elengedte Hermionét, és elindult kifele a könyvtárból.
A lány azonnal érezte, hogy a karja a fiú ujjai nyomán lüktetni kezd. Piton ennek nem fog örülni. Nagyon nem fog.
Minden további szerencsétlenség nélkül jutott el Piton lakosztályáig, de ott mégsem mert bekopogni jó pár percig. Végül vett egy mély levegőt, és határozottan koppantott egyet. Mikor meghallotta a kelletlen „jöjjön” invitálást, már tudta, hogy nem számít rá a professzor. Remek, egy nap két meglepetés is.
Belépett, és Piton azonnal jobb kedvre derült.
- Szia – állt fel az asztal mögül, odasétált hozzá, és karjaiba zárta.
- Szia – bújt jó szorosan kedveséhez, és élvezte, hogy Draco durva szorítása után ilyen gyengéd karok között lehet.
- Minek köszönhetem a látogatásodat? – adott egy csókot szerelmének.
- Csak hiányoztál – mosolygott a férfira, majd megsimogatta a karját, és komolyabb arckifejezést vett fel. – Beszélnünk kell.
A professzor kicsit nyugtalankodva, de leült a lánnyal együtt a kanapéra, de őt továbbra sem engedte el.
- Nos, mit szeretnél mondani? – simított végig Hermione derekán, mire a lány kissé távolabb húzódott.
- Perselus – kezdett neki, majd sóhajtott egyet, és nem kertelt tovább. – Terhes vagyok.
