És utólag is elnézést, hogy sokszor eltűntem és nem válaszoltam :(. Köszönöm, hogy bátorítottatok, és ígérem, ha egyszer egy másik történetbe kezdek, akkor hamarabb jönnek a frissek, ugyanis - tanulva a saját hibámból - előre megírom majd az egész történetet :).
Nagyon köszönöm, hogy megmutathattam a fejemben megszületett történetemet, és volt olyan, aki vevő volt erre a kis sztorira. Nos, igen, kissé csöpögősre sikerült, de legyetek elnézőek ez az első történetem. Nos, itt az utolsó fejezet, sok szeretettel írtam Nektek, csak remélni tudom, hogy tetszeni fog a befejezés.
Sziasztok!
Epilógus
Hermione levette ujjáról a gyűrűjét és a csuklójáról a karkötőjét, majd ujjait a lisztbe mélyesztette. Tenyere alatt szétfolyt a tojássárgája és ragadós réteget képzett a kezén.
Gyakorlott mozdulatokkal összegyúrta az alapanyagokat tésztává, majd rátette a deszkára és nyújtani kezdte. Kézfejével megtörölte a homlokát, és kinézett az ablakon, hogy meglesse, miben sántikál kislánya.
Julie a kertben pillangókat kerget. Imádott meztelen lábbal a selymes fűben futkározni. Hermione elmosolyodott, majd folytatta a sütemény készítését.
Mikor becsúsztatta a sütőbe, Julie sírása ütötte meg a fülét. Kiszaladt hozzá, felvette a földről, majd berohant vele és lekezelte a térdén lévő sebet.
- Látod, nincs semmi baj – puszilta meg apró fejecskéjét, majd levette a konyhapultról, és a kezére ültette.
- Mit sütsz, anyu? – kérdezte a kislány anyja nyakláncát morzsolgatva ujjai között.
- Meggyes pitét – simogatta meg Julie fekete, göndör fürtjeit.
- Apa kedvence.
Julie mosolya ugyanolyan, mint az apjáé. Egy az egyben. Szemei gesztenyebarnán csillogtak, szépségüket ébenfekete haja kiemelte. Fehér ruhájában olyan volt, mint egy feketehajú angyal.
- Mama, elmeséled majd este apuról azt a mesét?
- Hát persze, kicsim. De most menj szépen játszani, mert Ginny néni nemsokára megérkezik Ryannel és Harryvel.
Adott egy nagy puszit Julienak, majd letette, hogy szaladhasson játszani.
Hermione gyorsan letörölte a pultot, majd rendet rakott, utána pedig leült megpihenni egy percre. Háta panaszosan ropogott, csuklója kicsit már megfájdult. Mi lesz vele öreglány korára? Tenyerét kötényébe dörzsölte, gondolatban megrázta magát, és csinálta tovább a dolgát.
Végigporszívózta a házat, letörölte a polcokat, és mire végzett, az egész ház csillogott-villogott.
Perselus nem helyeselné a kétkezi takarítást, de varázsigékkel sosem tudott ilyen hatást elérni. Felszaladt gyorsan lezuhanyozni, kifésülte haját, majd szép kontyban feltűzte, és gyöngysort tett fel a nyakába. Régen Piton anyjáé volt.
Végigsimított hasán, hogy lesimítsa ruháját. Szerencsére már visszanyerte régi alakját, de a szülés után vagy két évig küzdött a centik ellen. Egyetlen régi ruhája sem ment rá, Mrs. Weasley adta kölcsön pár régebbi ruhadarabját, míg talpra nem áll a történtek után. Mostanra újra harmincnyolcas méretet hordott.
Sokkal tartozott a többieknek, annyit segítettek neki a harc után. Ginny és Harry elkísérték az ultrahangra, Ron Freddel és George-al kismama és kisbaba ruhákat vásároltak vele, a többiek pedig ott segítettek, ahol csak tudtak, bár ő sohasem kérdte őket. Önszántukból álltak mellette a nehéz időkben, és ő még mindig könnyekig hatódott a kedvességeiktől.
Felsóhajtott, majd elkezdte kifesteni magát. Egy kis földszínű szemhéjpúder, szempillaspirál, majd egy leheletnyi szájfény. Ebből állt a party sminkje. Felhúzott lábára egy kissarkú szandált, és már hallotta is, hogy csöngetnek.
Leszaladt a lépcsőn, és nagy mosollyal az arcán kinyitotta az ajtót.
- Ginny! Harry! Ezer éve nem láttalak titeket. – Szorosan megölelte barátnőjét, majd Harryt fél karral, mert az egyik karján Ryan ült, akit rögtön fel is kapott onnan.
- Mekkorát nőttél!Már alig bírlak el – mondta miközben a kisfiú ruháját igazgatta. – Nemsokára utoléred Julie-t.
Az említett megjelent az ajtóban, és üdvözölte keresztszüleit.
Miután túl voltak a szokásos kis beszélgetésen, ki mit csinált, mióta nem találkoztak, leültek az asztalhoz és Hermione feltálalta, amin egész nap dolgozott.
- Hermione, ez nagyon jól néz ki! – mondta Harry, miközben már a csirkecomb után nyúlt. – Pont, mint régen a Roxfortban.
- Milyen rég is volt – sóhajtott fel Ginny.
- Ugyan, annyira nem. Csak négy éve – mondta Mio szedés közben, majd leült és hozzáláttak a vacsorához.
Evés közben felidézték a régi szép időket, és nagyokat nevettek, mikor Ryan próbálta kimondani az ételek nevét.
Mikor a gyerekek kezdtek elálmosodni, elköszöntek. Ginny és Hermione szokásukhoz hűen szorosan megölelték egymást hosszú másodpercekre. A vörös hajú lány belesúgott a másik lány fülébe:
- Hogy bírod?
- Nehezen – súgta vissza.
Ginny megveregette a hátát, adott egy puszit, majd Harryvel és a kicsivel együtt hoppanáltak.
Julie megrántotta finoman a lány szoknyáját, mire ő felvette és kisimította haját az arcából.
- Menjünk lefeküdni, kisbogár.
Belépett a házba és lábbal belökte az ajtót a helyére. Julie hátát simogatva bement a szobájába, majd magára hagyta, hogy át tudjon öltözni. Eközben Hermione a mosogatóba pakolta a koszos edényeket, és tejet melegített a kakaóhoz.
Mikor kissé rendezettebb kinézetet nyújtott a konyha, leült egy pillanatra, és leengedte azt a falat, amit az évek során maga köré épített, ami mögé minden fájdalmát, csalódottságát rejtette azért, hogy tudja élni mindennapjait. Visszagondolt, mi mindenen ment keresztül, min kellett túltennie magát, és bár úgy tűnt, sokan állnak mellette és segítik, mégis egyedül volt végig. Így, később már könnyebben tud rágondolni, bár beszélni róla csak egyvalakinek tud.
Gyorsan levette a tejet a tűzről, mielőtt kifutott volna, és ráöntötte a bögrében lévő porra. Összekeverte, tett bele két kicsi mályvacukrot, majd bement a kislányához.
- Köszi, anya – mondta, majd beleivott a kezében lévő bögrébe, és megette az egyik cukrot. – Ma is elmeséled nekem?
- Nem unod még? – kérdezte mosolyogva, miközben leült az ágyra és nekidőlt az ágytámlának.
- Ezt soha, mama – dőlt neki a kislány, és nagyot kortyolt a kakaóból.
- Rendben. – Hermione kényelmesen elhelyezkedett, és nekikezdett az esti mesének. – Volt egyszer egy lány és egy férfi. Hermionénak és Perselusnak hívták őket. Hermione, a kora ellenére érett gondolkodású volt, ami Perselusnak rögtön megtetszett. De volt egy szabály, ami miatt nem lehettek együtt.
- Mert apa tanított téged – mondta ki Julie Hermione helyett.
- Bizony – simogatta meg lánya kezét. – A pár nagyon szerette egymást, és akárhogy próbálkoztak, nem tudták távol tartani magukat egymástól. Szerencséjükre az igazgató elnéző volt velük szemben, látta rajtuk, hogy nagyon szeretik egymást. Először Hermione barátai nem nézték jó szemmel, hogy a mogorva bájitaltanárral randevúzik, de ők nem tudták, hogy a rideg külső, egy érző, meleg szívet takar.
- És akkor terhes lettél velem! – sürgette meg kicsit Julie a kedvenc részét, mire Hermione halkan kuncogott.
- Igen, mindketten nagyon boldogok voltak, hogy szerelmük ilyen csodával ajándékozza meg őket. De nem volt sok idejük örülni, mert elkezdődött a csata.
- Amelyikben Harry bácsi legyőzte Voldemortot. – Kiitta a bögrét, és az éjjeliszekrényre tette.
- Igen. Perselus Dumbledorenak kémkedett, így a csata előtt Voldemort mellett volt, de amint elkezdődött, átállt hozzánk. Voldemort azt sem tudta, hol áll a feje. Harry a pincében volt, ezért nem találta, amitől csak mérgesebb lett. Aki csak az útjába került, azt nem kímélte. Én is elé keveredtem, de…
- Apa megmentett! – fejezte be anyja helyett a kislány.
- Igen, kicsim, apu megmentett – puszilta meg a fejét. – Most már alvás.
- Ez nem ér! Még nincs vége a mesének – nyafogott.
- Késő van, drágám, holnap korán kell kelni. Suzie zsúrja tízkor kezdődik.
- Rendben – sóhajtott megadóan, és bebújt a takaró alá. Hermione megpuszilta a fejét, majd leoltotta a lámpát és kiment.
A bejárati ajtó nyitódása ütötte meg a fülét. Izgatottan kiment az előszobába, ahol Perselus épp a postát tette le az asztalra. Hermione felé fordult, , rámosolygott, majd megfogta székének kerekeit és odahajtott hozzá.
- Szia, drágám. – Hermione lehajolt, hogy szájon csókolja, de a férfi megfogta a derekát, az ölébe húzta és úgy csókolta meg.
- Milyen volt a mai napod? Ne haragudj, hogy nem értem haza előbb, de elhúzódott a konzultáció.
- Oh, amennyit mi járunk orvosokhoz már doktorálhatnánk.
Piton kuncogott.
- Ahogy mondod. – Még egyszer megcsókolta, majd kicsit feljebb húzta Hermione lábát az ölében, és a hálószobájuk felé hajtott. Félúton kinyílt az ajtó, és Julie dugta ki a már kissé kócos fejét.
- Apa! De jó, hogy hazaértél! – Odaszaladt, és átkarolta apja nyakát.
- Szia bogárka – nyomott egy puszit lánya arcára, majd megsimogatta a fejét. – Hát te miért nem alszol?
- Nem tudok. Még nem vagyok álmos.
Hermione felállt férje öléből, és feléjük fordult.
- Perselus, mi lenne ha tovább mesélnéd neki a mesét? Addig én lezuhanyozok és megágyazok.
- Rendben – egyezett bele a férfi, majd kislányát az ölébe ültette és behajtott Julie szobájába.
A lány a hálószoba felé menet elmerengett a múlton. Milyen kétségbeejtően reménytelennek tűnt akkor az élet.
Miután Perselus elé vetette magát, azt hitte meghalt, de miután bevitték a Szent Mungóba, kiderült, hogy csak elájult és kómába esett. Ők is elcsodálkoztak rajta, hogy életben maradt. Azt feltételezték, hogy az átok csak súrolta, ezért úszta meg egy súlyosabb gerincsérüléssel, de Hermione tudta az igazságot. Érezte. Aznap este valahonnan a lelke legmélyéről számára is ismeretlen varázslattal egy vértet emelt a férfi elé, hogy megvédje. Sajnos ez nem sikerült, de tompította a varázslat erejét. Nem tudta, honnan és miért jött, de a térde még mindig beleremegett, ha arra gondolt, mi lett volna ha ez nem történik meg.
Gyorsan ledobálta az ágyról a díszpárnákat, lehúzta a díszhuzatot, majd felverte a párnákat és visszahajtotta a takaró szélét. Ez kész is. Bement a fürdőbe, gondosan leszedte magáról az ékszereket, amiket egy dobozkába rakott, majd levette a ruháját és beállt a zuhany alá.
Hosszú percekig csak áztatta magát, majd lemosdott, és egy puha törülközőbe csavarta a testét. Elmosolyodott, mikor meghallotta a kerekek halk, surrogó hangját a szőnyegen, és kiment.
Perselus rámosolygott.
- Jól nézel ki.
- Köszi. – Hermione odament hozzá és nyomott egy csókot a szájára. – Tiéd a fürdő a pizsid már bent van.
A férfi még egyszer adott feleségének egy puszit, majd behajtott a fürdőszobába.
Míg bent volt, Hermione felvette hálóruháját, majd bebújt a meleg takaró alá, vállával a füle alá gyömöszölte a párnát és olvasni kezdett.
Annyira belemerült a könyvbe, hogy észre sem vette, férje mikor feküdt be mellé. Csak azt érezte, hogy egy meleg test hátulról hozzásimul és egy erős kéz a derekát öleli.
Hátrafordult és rámosolygott.
- Holnap elviszem Julie-t arra a partira. Mire hazajövök kérlek rakd össze a vázát.
- Már megint eltört? – sóhajtott fel a férfi.
- Igen. De most csak két darabra.
- Fejlődik ez a kölyök.
- Ne bántsd Ront, igazán nem akarta – simogatta meg Perselus arcát.
- Rendben, de legközelebb zárd be a vitrinbe.
- Mármint Ront vagy a vázát?
Piton felnevetett és szájon csókolta Hermionét.
- Ezért szeretlek.
A lány szemei felcsillantak.
- Én is szeretlek.
Egymás karjában aludtak el, és együtt álmodták tovább az életüket.
